Háromig számolok... - ez tényleg működik?
Published by: Bacsó-Babanics Brigitta
"De én játszani akarok, maradni akarok, nem megyek haza."
Erre a szülő részéről elhangzik: "Háromig számolok…"
És az tényleg működik?
Talán néhány gyereknél valóban beválik, hogy a szülő háromig számol, és mire elhangzik a "három", a gyerek – bár szipogva, de – mégiscsak megteszi, amit kérnek tőle. Csakhogy ez nem azért történik, mert őszintén egyetért a helyzettel, vagy megértette, miért kell elindulni, hanem mert úgy érzi, nincs más választása, és a szülő viselkedéséből arra következtet, hogy valami kellemetlen fog történni, ha nem engedelmeskedik időben.
Ilyenkor valójában nem a belső motiváció vezeti, hanem a kényszer és a félelem attól, hogy a "három" után valami rossz következik. De mi történik akkor, ha a gyerek nem hajlandó megmozdulni három után sem? Mi van azokkal a gyerekekkel, akik egyszerűen nem veszik komolyan a fenyegetést, és inkább megvárják a négyet? És amikor kiderül, hogy semmi sem történik, akkor az egész eszköz súlytalanná válik, egy üres, jelentés nélküli mondattá, amit a gyerek legközelebb már csak legyintéssel fogad.
Mit lehet tenni ehelyett, hogy ne erőből kelljen rávenni a gyereket arra, amit szeretnénk tőle?
Az egyik leghatékonyabb és egyben legegyszerűbb eszköz az, ha a gyerek számára is érthető és elfogadható döntési lehetőségeket kínálunk. Például így: "Eljössz velem most, és akkor otthon lesz időnk mesére, vagy maradunk még egy kicsit, de akkor este sajnos már nem lesz mese, mert nem fog beleférni az időbe." Természetesen ez csak akkor fog működni, ha a gyerek számára a mese valóban olyan érték, ami fontosabb, mint az, hogy még pár percet a játszótéren töltsön. Ha viszont ez megvan, akkor a választás lehetősége máris visszaadja neki a kontrollérzetet, és könnyebben elfogadja a döntést, mert ő maga hozta meg.
És ha még így sem választ? Ilyenkor elő lehet venni a háromig számolást, de nem fenyegetésként, hanem időkeretként: "Elszámolok háromig, és addig dönthetsz. Ha nem döntesz, akkor én fogok választani helyetted." Ez a változat azért működik, mert nem ijesztget, hanem egyértelmű kereteket ad, és közben világossá teszi, hogy döntési lehetőség van, de csak egy rövid ideig, utána a szülő veszi át az irányítást.
És itt jön a legfontosabb rész: te maradj következetes. Ha a gyerek választott, akkor te tartsd magad ahhoz, amit ígértél. Ha úgy döntött, hogy még marad egy kicsit, akkor este valóban ne legyen mese, bármennyire is nehéz is ezt végigvinni. Ha pedig azt választotta, hogy hazamegy és cserébe jár a mese, akkor ne büntesd meg azzal, hogy mégsem olvasol neki. A gyerek csak akkor tanulja meg, hogy a választásainak következménye van, ha a szülő is ragaszkodik ahhoz, amit előre megbeszéltek.
Ez nem arról szól, hogy keménynek kell lenni, hanem arról, hogy kiszámítható szülőként biztonságot adunk a gyereknek. Mert ha érzi, hogy amit mondtál, az úgy is lesz, akkor legközelebb sokkal könnyebben fog dönteni, és nem félelemből, hanem azért, mert bízik benned.
Bacsó-Babanics Brigitta
Örömteli Nevelés Konzulens